Basil Harara palesztin menekült esetében, ha jól látom, először került muszlim, bevándorló elkövető Magyarországon a TEV jelentéseibe. Egy új korszak kezdetét – a nyugat-európai, muszlimok által elkövetett incidensek megjelenését – jelenti ez, vagy nem érdemes nagyobb következtetéseket levonni az esetből?
Messzemenő következtetéseket nehéz ebből az egy esetből levonni, egyelőre azt az állítást tehetjük, hogy a tavaly rögzített antiszemita motivációt feltételező incidensek között először fordult elő olyan eset, melyben az elkövető a Nyugat-Európában már régóta új-antiszemitizmus néven ismert, főként
a fundamentalista iszlám radikalizmus által fűtött, Izrael-ellenességbe burkolt gyűlöletbeszédet használja nagy nyilvánosság előtt.
Azt gondoltuk Joseph Massad nagy felháborodást kiváltó 2015-ös CEU-n tartott előadása után, hogy az a továbbiakban nem fog teret kapni a hazai közéletben, sajnálatos módon a hatása máig érezhető.
Milyen tendenciát lehet kiolvasni az éves jelentésből?
Nem tűnik egyelőre valószínűnek, hogy a személyek elleni támadások tavalyi növekedése egy tendencia kezdetét jelentené. Jelenleg úgy látjuk, hogy a támadások elszigetelt esetek voltak. Az, hogy általában az incidensek száma csökkent, mindenképpen pozitívum, ahogyan tartós eredménynek tűnik az is, hogy a közéletből az elmúlt években szinte teljesen eltűnt a holokauszt-tagadás. Ezzel kapcsolatban az előítéletesség kutatásunk, amit a Mediánnak közösen immár 6. éve rendszeresen közzéteszünk mégis azt mutatja, hogy sajnos egyre többen gondolják úgy, hogy az auschwitzi gázkamrák a zsidók által kitalált mesék. A jog és rendvédelem eszközrendszerén keresztül megoldunk egy problámát, ezzel viszont nem helyettesíthető az oktatás és ismeretterjesztés keretében átadható, hosszútávon a kirekesztő és gyűlöletkeltő nézeteket lebontani képes, valéóságon alapuló ismeret- és tudáshalmaz.
Erre egyesek biztosan azt mondanák, hogy ugyan a holokauszt-tagadás megszűnt, de a „kormányzati emlékezetpolitika” továbbra is elfogadhatatlan...
Akkor meg kell nevezni, hogy milyen elemeivel nem értünk egyet! Az, hogy a mostani kormányzat saját értékrendje alapján próbálja értelmezni az irodalmi és történelmi kánont, önmagában nem a Sátántól való dolog. Ami esetenként problematikus lehet, az a történészi konszenzus figyelmen kívül hagyása, az olyan esetek például, amikor a kontextus és az ellentmondásosság kellő kiemelése nélkül a Horthy-rendszer egyes tagjait, Hóman Bálintot, Wass Albertet vagy Héjjas Ivánt emelik piedesztálra és állítják példaként.